A NYUSZET állásfoglalása a nyugdíjrendszer aktuális kérdéseiről

A Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) nagy reményekkel várta a nyugdíjrendszer felülvizsgálatára irányuló munkálatokat, amelynek kereteit a kormány és az Európai Unió által aláírt magyar „Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv” tartalmazta. Értetlenül álltunk az előtt, hogy a 2023. december 31-i határidőre ígért, külföldi szakértők által készített elemzést nem ismerhettük meg, így az ez év I. félévre tervezett társadalmi vitára sem kerülhetett sor. A nemrégiben végül nyilvánosságra került tanulmány, amelyet az OECD szakértői készítettek, azonban komoly csalódást okozott. A tanulmány csupán a finanszírozhatóság hosszú távú szempontjait vizsgálja, a jelenlegi problémákkal csak egyoldalúan és érintőlegesen foglalkozik. Amíg tehát egyetértünk a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium álláspontjával, mely szerint a tanulmánytól elhatárolódnak, és az nem képezi semmilyen kormányzati terv alapját, viszont számos problémát látunk, amiért szükségesnek tartjuk, hogy a Pénzügyminisztérium és a NYUSZET között átfogó konzultációk kezdődjenek a nyugdíjrendszer aktuális problémáiról.

Mire gondolunk?

1. A kormány csak a nyugdíjak reálértékének megőrzését vállalta. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a havonta kézbesített nyugdíj reálértéke a nyugdíjba vonulás után élethossziglan nem emelkedik, a kormányzat csupán a nyugdíjba vonuláskori életszínvonal fenntartását garantálja, amely különösen a régi nyugdíjaknál okoz jelentős elmaradást. A gazdasági fejlődés eredményeiből azonban a nyugdíjasok évek hosszú során nem részesülnek. Reálértékben egyáltalán nem emelik a nyugdíjakat, a kormány szándéka szerint csupán a bekövetkezett inflációs veszteséget kompenzálják.
   
   Ezen nem változtat az esetlegesen kapott nyugdíjprémium, ami nincs minden évben (csak legalább 3,5%-os GDP-növekedés esetén jár), ráadásul a havonta kapott nyugdíjba nem épül be. Ugyanez mondható el a 13. havi nyugdíj juttatásról is, ami csupán a bevezetés két évében jelentett többletet a nyugdíjasoknak az előző évhez képest, miközben ez sem befolyásolja a havi nyugdíj mértékét. Nem fogadható el az az érvelés sem, hogy a KSH adatai szerint a nyugdíjak reálértéke növekszik. A KSH ugyanis nem a havi nyugdíjak, hanem a nyugdíjkiadások egy főre jutó reálértékét vizsgálja, és a jelenlegi mechanizmus mellett a reálérték-növekedés csupán abból adódik, hogy a nyugdíjasok egy, viszonylag alacsony nyugdíjjal rendelkező része meghal, másfelől viszont az újonnan belépők magasabb kezdőnyugdíjjal kezdik meg idős éveiket. Mindazok a nyugdíjasok, akik túlélik az évet, csupán a reálérték megőrzésében részesülnek. Ugyancsak nincs jelentősége hosszabb távon annak a ténynek, hogy az inflációs előrejelzések egyes években a nyugdíjasok kárára (amikor alábecsülik a várható inflációt), máskor a nyugdíjasok előnyére (amikor felülbecsülik a várható inflációt) tévednek, miközben az utólagos korrekció hiányzik a rendszerből.

A csupán inflációkövető nyugdíjemelési rendszer tehát évről-évre növekvő feszültségeket generál.

1. Egyfelől folyamatosan nő az olló az aktívak és a nyugdíjasok között, hiszen a reálkeresetek általában emelkednek, a nyugdíjak reálértéke viszont stagnálásra van ítélve. Ezt a KSH adatai is megmutatják, hiszen 2010-ben az egy ellátottra jutó nyugdíjak, ellátások, járadékok és egyéb járandóságok átlagos értéke elérte a nettó átlagkereset 65,1%-át; ma már ez az érték csupán 57,3%. De a nyugdíjkiadások visszafogását mutatja az az adat is, hogy amíg 2011-ben a nyugdíjkiadások a GDP 11.1%-át tették ki, addig 2023-ra ez az arány 8,4%-ra csökkent.
2. Folyamatosan differenciálódnak a nyugdíjak a nyugdíjasok közötti is, attól függően, hogy melyik évben vonultak nyugdíjba. Minél régebben ment valaki nyugdíjba, relatíve annál nagyobb veszteség érte, hiszen az ő nyugdíjának reálértéke nem növekedett, miközben a később nyugdíjba vonulók induló nyugdíját a bekövetkezett reálkereset-emelkedés megnövelte.

Fenti érvek alapján a jelenlegi, csupán inflációkövető nyugdíjrendszer fenntartását elfogadhatatlannak tartjuk, erőteljesen javasoljuk valamilyen formában a nyugdíjak vegyes indexálási rendszerének visszaállítását.

2. Évről évre növekszik a szegénységi küszöböt el sem elérő nyugdíjasok száma.
   A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a 65 éves és idősebb népességben 2022-ben 20,7% volt.
   A relatív jövedelmi szegénységi arány a 65 éves és idősebbek körében 2010-ben 4,9% míg 2022-ben 14,5% volt.
   A súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya a 65 éves és idősebb népességben 2022-ben 9,5% volt.
   Megfelelő szakmai előkészítés után ezért szükséges az alacsony, illetve a régebben nyugdíjba vonultak javadalmazásának emelése!

A két legfontosabb feladat mellett foglalkozni kellene még:

1. A nyugdíjkorhatár emelésére jelenleg nincs szükség, azonban a rugalmas nyugdíjba vonulás szabályait ki kellene dolgozni.
2. A nyugdíjjárulék-plafon visszaállításával, valamint a degresszió megfelelő beállításával a magas jövedelműeket arra kellene ösztönözni, hogy megtakarításaik egy részét önkéntes nyugdíjpénztárakban helyezzék el. Ehhez persze rendszeresen indexálni kellene az SZJA-rendszer által elismert, egyesítve 280 ezer Ft-os határt. Szorgalmazni kellene a foglalkoztatói nyugdíjtámogatási rendszerek elterjesztését is!
   
   Természetesen ezeken kívül a nyugdíjrendszer más elemeiről is érdemes eszmét cserélni.

Mindezek alapján a NYUSZET kezdeményezi, hogy mielőbb kezdődjenek tárgyalások a PM és a NYUSZET között a nyugdíjrendszert érintő fontos kérdésekről.

Budapest, 2024. október 25.