A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információk

Rendben

Weboldalunk bizonyos területein sütiket („cookies”) alkalmazunk. A sütik lehetővé teszik a weboldal számára, hogy felismerje, amennyiben Ön korábban azt már meglátogatta. A sütik segítenek nekünk megérteni, hogy a weboldal melyik része a legnépszerűbb, mert látni engedik, hogy látogatóink mely oldalakra lépnek be és mennyi időt töltenek ott. Ennek tanulmányozásával a weboldalt jobban tudjuk igazítani az Ön igényeihez, és még változatosabb felhasználói élményt tudunk nyújtani Önnek azáltal, hogy a sütik egyebek mellett megjegyzik a beállításokat, így nem kell azokat újra bevinnie, ha egy új oldalra lép, emlékeznek az Ön által korábban bevitt adatokra (pl. irányítószám), ezért azokat nem kell újra begépelnie, elemzik a honlap használatát annak érdekében, hogy az így nyert információk felhasználásával végrehajtott fejlesztések eredményeként az a lehető legnagyobb mértékben az Ön elvárásai szerint működjön, könnyen megtalálja az Ön által keresett információt, és figyelemmel kísérik hirdetéseink hatékonyságát.

KÖZSZOLGÁLATI SZÖVETSÉGI NYUGDÍJAS ALAPÍTVÁNY (KÖSZNYA)

A kuratórium elnökének felhívása
Tájékoztatás a támogatásról
Kérelem adatlap

Sajtótájékoztató a Kossuth téren 2018. december 12.

Nemzeti összefogást a rabszolgatörvények ellen: Kormányzati igazgatásról szóló törvény, Munka törvénykönyve a túlmunkáról.

Az Országgyűlés ma dönt a törvényekről!

Beszéd vázlat

  1. 2018. december 8-án két sárga mellényes demonstráció volt Európában:
    Párizsban: minimálbér, béremelés, megélhetési költségek, valós szociális párbeszéd – a francia kormány engedett
    Budapesten: rabszolga törvény, kormányzati igazgatási törvény (Kit.), valós szociális párbeszéd -- magyar kormány nem engedett
  2. A törvények előkészítése törvénytelen volt, nem folyt érdemi egyeztetés.
  3. Kormányzati igazgatásról szóló törvény: nem felel meg a közszolgálati törvény alapvető követelményeinek, nem kiszámítható, 5 nap szabadság megvonás, ingyen túlóra, hosszabb munkaidő
  4. Tegnapi kormányzati kijelentések szerint:
    = „a szakszervezeteknek nincs igazuk”
    = „a kormány a munkások oldalán áll”
  5. Két kérdés a kormány tagjaihoz és a törvény előterjesztőihez:
    a., mennyi időt töltöttek el az Munka törvénykönyve hatálya alatt és dolgoztak-e 3 műszakban, szalag mellett, extra időjárási körülmények között?
    b., jogi tanulmányaik alatt hallottak-e arról, hogy a Polgári törvénykönyv alól önálló jogággá nőtte ki magát az Munka törvénykönyve, mivel a dolgozókat meg kell védeni a sokkal erősebb munkaadókkal szemben egyéni és kollektív jogok terén is?
  6. Ha azt vallják, hogy a munkavállaló maga dönt az esetleges túlóráról, akkor tagadják az Munka törvénykönyve létét !!! Az egyedi fellépésű munkavállaló nem egyenrangú a munkáltatóval szemben, így a döntéshez megfelelő jogi védelmet kell biztosítani.
  7. 1919-ben hozták létre az ILO-t (a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet), melynek egyik alapelve a háromoldalú tárgyalás a munka világában: munkaadók, munkavállalók és kormány.
  8. Szereptévesztés az, ha a kormány magát jelöli ki a munkások képviselőjének. A munkások véleményét tízezrek képviselték az elmúlt napokban a legkülönbözőbb formákban!
  9. 2019-ben 100 éves lesz az ILO. A világ figyelme a munka világa felé irányul. Magyarországon 2011-ben megszűnt a háromoldalú érdekegyeztetés. A 24. órában vagyunk, hogy visszaállítsuk a tripartit rendszert, ellenkező esetben a magyar kormány a Sargentini jelentéshez hasonló pofont kap – most nem az EU-tól – hanem az ENSZ egyik szakosított szervezetétől, az ILO-tól!

Dr. Agg Géza
elnök

Taskovics István
(Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete)

Tisztelettel köszöntöm a sajtó megjelent képviselőit!

Az Országgyűlés várhatóan ma vagy a holnapi napon fogadja el sok más mellett a munka törvénykönyve módosítását, amely rabszolga törvényként ismert, valamint a kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslatot, illetve a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény módosítását.

A rabszolga törvénnyel kapcsolatos szakszervezeti vélemények többször elhangoztak már, például a szombati utcai demonstráción, én a mostani beszédemben a kormányzati igazgatásról szóló, teljesen új törvény néhány fontosabb elemét szeretném kiemelni.

Összességében elmondható erről a törvényről, hogy a kormányzati igazgatásban dolgozókat gyakorlatilag a betanított munkások szintjére fogja süllyeszteni, mintha egy óriási, 70 ezer embert foglalkoztató összeszerelő üzemben dolgoznának majd. A törvény hatálybalépésével a jövőben nem fog számítani a tisztviselők képzettsége, végzettsége, de még az sem, hogy milyen munkára, feladat ellátására jelentkezett az illető, megsértve ezzel a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának alkotmányos jogát. Tehát ez a felfogás a foglalkoztatásról Alaptörvénybe ütközik.

A versenyszféra munkavállalóival szemben a kormányzati igazgatásban nem a túlóra mértékét növelik meg, hanem olyan apróságnak tűnő intézkedést hoznak, hogy a munkaközi szünet nem fog beleszámítani a napi munkaidőbe. Ez a normál munkarendben dolgozók esetében éves szinten kb. 120 óra többlet munkaidőt fog eredményezni, ami az eddigi maximum 200 órás túlórakerettel együtt évente 320 órát fog kitenni. Más tekintetben ez a bizonyos 120 óra az eddigi 200 órás túlóra maximumhoz viszonyítva 60 százalékkal több extra munkaidőt ad a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kezébe. Ez csupán a törvény és a munkahely által elrendelhető többlet munkaidőt jelenti, mivel emellett a kormányzati igazgatásban már most is gyakori a dolgozók által önként vállalt túlórázás, csak nem a több kereset reményében teszik ezt a kollégák, nem is kapnának érte túlórapénzt, hanem annak érdekében, hogy a feladatuk el legyen végezve. Ha nem tennék, annak az ügyfelek, azaz az ország lakossága látná kárát.

A Kormány a tisztviselők számára számtalan többlet követelményt ír elő a nemzetgazdaság más területein dolgozókhoz képest. A mindenkori kormányzó hatalom ezt azzal igyekezett „kompenzálni”, hogy 8-10 évig nem emelte a tisztviselők bérét, most is csak átlagos 30 százalékos emelést ígér, amely átlagba bele kell érteni az államtitkárok és a helyettes államtitkárok fizetésének emelését azokéval együtt, akik nem csupán most, hanem az emelést követő két-három év elteltével is valószínűleg az akkor éppen aktuális garantált bérminimumot fogják illetményként megkapni.

Ha ez nem volna elég „elismerés”, akkor meg kell említenem, hogy a mostani Kormány igyekszik nem csak anyagi értelemben vett „megbecsüléssel” honorálni a kormánytisztviselőket terhelő többlet követelmények teljesítését, hanem másfajta megoldásokat is kitalál, például csökkenti az alapszabadság mértékét húsz százalékkal. Ez a csökkentés minden kormánytisztviselőre vonatkozni fog, az egy- és két gyermeket nevelőkre is!
Ha már a fizetett szabadságról beszélek, szóba kell hoznom, hogy a szabadság kiadása terén olyan intézkedést készül bevezetni a Kormány, amelyről az Alkotmánybíróság már 2006-ban kimondta, hogy személyiségi jogokat sért, éppen ezért ez az intézkedés szintén alkotmányellenes.

Ha most is itt lennének a Kossuth téren a fiatalok, egyetemisták képviselői, érdemes lenne tőlük megkérdezni, hogy szerintük a hallgatóknak, mint leendő munkavállalóknak lesz-e kedvük a kormányzati igazgatás azon szintjein dolgozni, ahol illetményként csak a garantált bérminimumot ígéri a jogi szabályozás, vagy ott, ahol cafetériát sem kapnának, illetve olyan területen, ahol a bérezési rendszer nem tesz különbséget iskolai végzettség szerint és nem biztosít előmenetelt.

A Kormány bérezésben olyan élesen meg fogja különböztetni egymástól a kormányzati igazgatás különböző szintjeit, hogy ezzel fel fogja erősíteni az elmúlt évek azon trendjét, miszerint az álláshelyekre jelentkezők a minél nagyobb jövedelem elérése érdekében a legjövedelmezőbb állásokra, azaz a minisztériumokba fognak jelentkezni, még nehezebb helyzetbe hozva ezzel a területi és a központi közigazgatást, ahol már most is létszámhiány van. Ez a jelenség a közigazgatás legalsó szintjén, azaz az önkormányzati igazgatásban már most is komoly gondokat okoz.

A korrektség jegyében el kell mondanom, hogy a kormányzati igazgatásról szóló új törvénnyel kapcsolatban a Kormány tárgyalt a szakszervezetekkel, de ezek olyan egyeztetések voltak, ahol a szakszervezetek ész érvekkel alátámasztva mondták el észrevételeiket, a Kormány azonban ezek zömére érdemben nem válaszolt. Szakértői szintű egyeztetésre egyáltalán nem került sor. A tárgyalások lezárása után, a mai zárószavazást megelőzően pedig olyan módosításokat eszközöltek a törvényjavaslatban, amelyek csökkentenek több juttatást is, van olyan közöttük, amelynek összegét megfelezik ahhoz a változathoz képest, amelyről tárgyaltak velünk, szakszervezetekkel.

Az ilyen, zárószavazást közvetlenül megelőző, mindenféle társadalmi egyeztetést nélkülöző módosítások elkerülése érdekében is szükség van az általunk javasolt Nemzeti Munkaügyi Kerekasztalra. Ahol a partnerek legalább annyira tisztelik egymást, hogy a felvetéseikre érdemben válaszolnak, még ha nem is fogadják el azokat.

A versenyszféra és a közszféra kormányzattal történő egyeztetésein olyan elkeserítő a helyzet, annyira nem számít a kormányzó hatalom számára a dolgozók véleménye, hogy az őket képviselő szakszervezetek lassan már csak egy kérdést tehetnek fel a döntéshozóknak: létezik-e a megaláztatásnak olyan szintje, amelyet már a döntéshozók sem szeretnének elviseltetni a magyarországi munkavállalókkal.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
További információk