ÉRTESÍTÉS
a KSZSZ új elérhetőségeiről
Ezúton tájékoztatunk mindenkit, hogy a KSZSZ iroda 2023. január 1-én új helyre költözött.
Székhely és levelezési címe: 1068 Budapest, Városligeti fasor 10.
Eddigi telefonszáma és levelezési címe megszűnt.
A korábban közzé tett telefonszámokon és e-mail címeken továbbra is elérhetőek vagyunk:
Dr. Agg Géza elnök
+36 70 978 7714
kszsz.agg@enternet.hu
Pető Andrea irodavezető
+36 70 453 0851
kszsz.apeto@enternet.hu
Kérjük a fentiek szíves tudomásul vételét.
Budapest, 2023. január 1.
Üdvözlettel:
Dr. Agg Géza elnök sk.
Pető Andrea irodavezető sk.
A kuratórium elnökének felhívása
Tájékoztatás a támogatásról
Kérelem adatlap
Weboldalunk bizonyos területein sütiket („cookies”) alkalmazunk. A sütik lehetővé teszik a weboldal számára, hogy felismerje, amennyiben Ön korábban azt már meglátogatta. A sütik segítenek nekünk megérteni, hogy a weboldal melyik része a legnépszerűbb, mert látni engedik, hogy látogatóink mely oldalakra lépnek be és mennyi időt töltenek ott. Ennek tanulmányozásával a weboldalt jobban tudjuk igazítani az Ön igényeihez, és még változatosabb felhasználói élményt tudunk nyújtani Önnek azáltal, hogy a sütik egyebek mellett megjegyzik a beállításokat, így nem kell azokat újra bevinnie, ha egy új oldalra lép, emlékeznek az Ön által korábban bevitt adatokra (pl. irányítószám), ezért azokat nem kell újra begépelnie, elemzik a honlap használatát annak érdekében, hogy az így nyert információk felhasználásával végrehajtott fejlesztések eredményeként az a lehető legnagyobb mértékben az Ön elvárásai szerint működjön, könnyen megtalálja az Ön által keresett információt, és figyelemmel kísérik hirdetéseink hatékonyságát.
Nemzeti összefogást a rabszolgatörvények ellen: Kormányzati igazgatásról szóló törvény, Munka törvénykönyve a túlmunkáról.
Az Országgyűlés ma dönt a törvényekről!
Beszéd vázlat
Dr. Agg Géza
elnök
Taskovics István
(Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete)
Tisztelettel köszöntöm a sajtó megjelent képviselőit!
Az Országgyűlés várhatóan ma vagy a holnapi napon fogadja el sok más mellett a munka törvénykönyve módosítását, amely rabszolga törvényként ismert, valamint a kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslatot, illetve a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény módosítását.
A rabszolga törvénnyel kapcsolatos szakszervezeti vélemények többször elhangoztak már, például a szombati utcai demonstráción, én a mostani beszédemben a kormányzati igazgatásról szóló, teljesen új törvény néhány fontosabb elemét szeretném kiemelni.
Összességében elmondható erről a törvényről, hogy a kormányzati igazgatásban dolgozókat gyakorlatilag a betanított munkások szintjére fogja süllyeszteni, mintha egy óriási, 70 ezer embert foglalkoztató összeszerelő üzemben dolgoznának majd. A törvény hatálybalépésével a jövőben nem fog számítani a tisztviselők képzettsége, végzettsége, de még az sem, hogy milyen munkára, feladat ellátására jelentkezett az illető, megsértve ezzel a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának alkotmányos jogát. Tehát ez a felfogás a foglalkoztatásról Alaptörvénybe ütközik.
A versenyszféra munkavállalóival szemben a kormányzati igazgatásban nem a túlóra mértékét növelik meg, hanem olyan apróságnak tűnő intézkedést hoznak, hogy a munkaközi szünet nem fog beleszámítani a napi munkaidőbe. Ez a normál munkarendben dolgozók esetében éves szinten kb. 120 óra többlet munkaidőt fog eredményezni, ami az eddigi maximum 200 órás túlórakerettel együtt évente 320 órát fog kitenni. Más tekintetben ez a bizonyos 120 óra az eddigi 200 órás túlóra maximumhoz viszonyítva 60 százalékkal több extra munkaidőt ad a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kezébe. Ez csupán a törvény és a munkahely által elrendelhető többlet munkaidőt jelenti, mivel emellett a kormányzati igazgatásban már most is gyakori a dolgozók által önként vállalt túlórázás, csak nem a több kereset reményében teszik ezt a kollégák, nem is kapnának érte túlórapénzt, hanem annak érdekében, hogy a feladatuk el legyen végezve. Ha nem tennék, annak az ügyfelek, azaz az ország lakossága látná kárát.
A Kormány a tisztviselők számára számtalan többlet követelményt ír elő a nemzetgazdaság más területein dolgozókhoz képest. A mindenkori kormányzó hatalom ezt azzal igyekezett „kompenzálni”, hogy 8-10 évig nem emelte a tisztviselők bérét, most is csak átlagos 30 százalékos emelést ígér, amely átlagba bele kell érteni az államtitkárok és a helyettes államtitkárok fizetésének emelését azokéval együtt, akik nem csupán most, hanem az emelést követő két-három év elteltével is valószínűleg az akkor éppen aktuális garantált bérminimumot fogják illetményként megkapni.
Ha ez nem volna elég „elismerés”, akkor meg kell említenem, hogy a mostani Kormány igyekszik nem csak anyagi értelemben vett „megbecsüléssel” honorálni a kormánytisztviselőket terhelő többlet követelmények teljesítését, hanem másfajta megoldásokat is kitalál, például csökkenti az alapszabadság mértékét húsz százalékkal. Ez a csökkentés minden kormánytisztviselőre vonatkozni fog, az egy- és két gyermeket nevelőkre is!
Ha már a fizetett szabadságról beszélek, szóba kell hoznom, hogy a szabadság kiadása terén olyan intézkedést készül bevezetni a Kormány, amelyről az Alkotmánybíróság már 2006-ban kimondta, hogy személyiségi jogokat sért, éppen ezért ez az intézkedés szintén alkotmányellenes.
Ha most is itt lennének a Kossuth téren a fiatalok, egyetemisták képviselői, érdemes lenne tőlük megkérdezni, hogy szerintük a hallgatóknak, mint leendő munkavállalóknak lesz-e kedvük a kormányzati igazgatás azon szintjein dolgozni, ahol illetményként csak a garantált bérminimumot ígéri a jogi szabályozás, vagy ott, ahol cafetériát sem kapnának, illetve olyan területen, ahol a bérezési rendszer nem tesz különbséget iskolai végzettség szerint és nem biztosít előmenetelt.
A Kormány bérezésben olyan élesen meg fogja különböztetni egymástól a kormányzati igazgatás különböző szintjeit, hogy ezzel fel fogja erősíteni az elmúlt évek azon trendjét, miszerint az álláshelyekre jelentkezők a minél nagyobb jövedelem elérése érdekében a legjövedelmezőbb állásokra, azaz a minisztériumokba fognak jelentkezni, még nehezebb helyzetbe hozva ezzel a területi és a központi közigazgatást, ahol már most is létszámhiány van. Ez a jelenség a közigazgatás legalsó szintjén, azaz az önkormányzati igazgatásban már most is komoly gondokat okoz.
A korrektség jegyében el kell mondanom, hogy a kormányzati igazgatásról szóló új törvénnyel kapcsolatban a Kormány tárgyalt a szakszervezetekkel, de ezek olyan egyeztetések voltak, ahol a szakszervezetek ész érvekkel alátámasztva mondták el észrevételeiket, a Kormány azonban ezek zömére érdemben nem válaszolt. Szakértői szintű egyeztetésre egyáltalán nem került sor. A tárgyalások lezárása után, a mai zárószavazást megelőzően pedig olyan módosításokat eszközöltek a törvényjavaslatban, amelyek csökkentenek több juttatást is, van olyan közöttük, amelynek összegét megfelezik ahhoz a változathoz képest, amelyről tárgyaltak velünk, szakszervezetekkel.
Az ilyen, zárószavazást közvetlenül megelőző, mindenféle társadalmi egyeztetést nélkülöző módosítások elkerülése érdekében is szükség van az általunk javasolt Nemzeti Munkaügyi Kerekasztalra. Ahol a partnerek legalább annyira tisztelik egymást, hogy a felvetéseikre érdemben válaszolnak, még ha nem is fogadják el azokat.
A versenyszféra és a közszféra kormányzattal történő egyeztetésein olyan elkeserítő a helyzet, annyira nem számít a kormányzó hatalom számára a dolgozók véleménye, hogy az őket képviselő szakszervezetek lassan már csak egy kérdést tehetnek fel a döntéshozóknak: létezik-e a megaláztatásnak olyan szintje, amelyet már a döntéshozók sem szeretnének elviseltetni a magyarországi munkavállalókkal.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
További információk