Csepreghy Nándor úrnak,
a Miniszterelnökség parlamenti államtitkárának
Tisztelt Államtitkár Úr!
Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) Munkavállalói Oldalát (MVO) alkotó országos szakszervezeti konföderációk felhatalmazása alapján írom e levelet.
Az elmúlt hetekben Államtitkár Úr ismételten és többször nyilatkozott a szükségesnek tartott közszolgálati létszámcsökkentésről, mivel - véleménye szerint - 4,4 millió munkavállalóból megközelítőleg 1,1 millióan dolgoznak a „bürokráciában”. Újból megfogalmazta, hogy a magyarországi szakképzett munkaerő hiányát a kormány az állami szféra „akár százezres” létszámleépítésével, a korábbi állami alkalmazottak átképzésével és a versenyszférában történő alkalmazásával tartja – részben – megoldhatónak.
Tisztelettel kérdezzük Államtitkár Urat:
Mit ért Ön „bürokrácia” alatt?
Milyen adatok alapján állapítható meg, hogy 100-150 ezres létszámleépítésre van szükség (lehetőség) a közszférában?
Mely ágazatokban, hol – és milyen létszámtöbbletet tapasztal a kormány?
Az OKÉT MVO képviselői és a közszolgálati munkavállalók érdekvédelmét ellátó szakszervezeti konföderációk elfogadhatatlannak tartják a fent hivatkozott nyilatkozatot.
Idén januárban a Miniszterelnökséget vezető miniszter 73 intézmény megszűntetéséről, illetve beolvasztásáról szólt, végül 52-nek lett ez a sorsa. Se a megtartásnak, se a beolvasztásnak, se a megszüntetésnek nem voltak elfogadható szakmai okai. Ezt minden érintett szakágazat minden szakembere így gondolta, de nem merte kimondani, mert félt, hogy ő is az ezzel együtt végrehajtott leépítések áldozatává válik. Nem készültek hatástanulmányok, szakmai elemzések, nem került sor érdemi egyeztetésre a munkavállalói érdekképviseletekkel. Az OKÉT napirendjén szerepelt a téma, de közös állásfoglalás nem született. Nem volt egyeztetés csak következmények nélküli beszélgetés.
Az OKÉT MVO álláspontja szerint az a tárgyalás tekinthető érdekegyeztetésnek, amelyre írásos és időben megküldött előterjesztés készül, külön napirendi pontként foglalkozik vele a testület, és közös álláspontot fogadnak el. Ebben az értelemben a közszolgálatok területén évek óta nincs semmiféle érdemi érdekegyeztetés.
Tisztelt Államtitkár Úr!
Véleményünk szerint az Ön nyilatkozata alapján nem egyértelmű, hogy a kormány (vagy Ön) mit tekint „közszolgálatnak” és tulajdonképpen mi az, amiből „akár” százezer embert, vagy 100 – 150 ezer embert terveznek elbocsájtani.
Felhívjuk Államtitkár Úr figyelmét arra, hogy attól, ha az állam állami tulajdonba vesz egy termelő, szolgáltató üzemet, attól az még nem lesz a közszolgálatok és az un. „állami szféra” része sem. Egyébiránt meg kell jegyeznünk se az „állami szféra”, se a „bürokrácia” nem szociológiai, munkaügyi, közigazgatási vagy jogi fogalom. Ez így pontatlan és megtévesztő.
Közszférának a költségvetési intézmények összessége tekinthető. Ezekben az intézményekben pedig nem dolgoznak 1,1 millióan, hanem többszázezer fővel kevesebben.
Nem nagyobb az arányuk, mint amennyi feltétlenül szükséges, sőt sok szakterületen kifejezetten alacsony a foglalkoztatottak száma a feladatokhoz képest. Túlterheltség van és minősíthetetlenül alacsonyak a keresetek. Felsőfokú végzettségű szakemberek (is) önmagukat végletekig kizsákmányolva, 12 órás munka után másodállást vállalva sem tudják magukat és családjukat eltartani abból a munkajövedelmemből, amelynek mértéke - közel 300 ezer közszolgálati dolgozó esetében - az elmúlt 8 évben nem változott.
A közszolgálatokban - se a magyar lakosság egészéhez, se az ágazatok nemzetközi összehasonlításában - nem dolgoznak sokan, sőt – mint hangsúlyoztuk – fontos szakterületen kifejezetten munkaerőhiány van. Egyetlen egy összehasonlításban kedvezőtlenebbek az arányok. Az összes hazai foglalkoztatotthoz képest nem tekinthető alacsonynak az állami cégeknél és a költségvetési szférában együttesen foglalkoztatottak aránya. De egyrészt e létszám jelentős hányada nem a humán közszolgáltatásban (bürokráciában??) dolgozik, hanem állami (önkormányzati) tulajdonban lévő (vagy támogatásban részesülő) és versenyszektornak tekinthető vállalat munkavállalója, másrészt pedig a vitathatóan értékteremtő közfoglalkoztatási rendszeren belül részesül ellátásban, ami megint egy egészen más (szociális) jogviszony.
A magyar közszolgálati rendszerben nem leépítésre, hanem szakszerű, hozzáértő fejlesztésre van szükség. Mivel ez hosszú idő óta elmaradt, a közszféra már ma sem képes minden területen maradéktalanul ellátni a feladatait. Évek óta felhívjuk a figyelmet, hogy mind az intézmények, mind az emberek a legvégső tartalékaikat élik fel, és ennek káros következményei lesznek. Egyes területeken az indokolatlan és fölösleges átszervezések, illetve a nagyon ellentmondásos életpálya modellek hatása miatt, más szakterületeken a teljes mellőzöttségnek tulajdoníthatóan a közszolgáltatások színvonala lényegesen romlott. Ha ez így megy tovább, akkor sajnos egyre több területen kerülhet válságba a lakosság számára nélkülözhetetlenül fontos közszolgálatokat biztosító intézményrendszer.
Fenti okokból tisztelettel kérjük, hogy Államtitkár Úr személyesen vegyen részt, az OKÉT plenáris ülésén.
Ott együttesen határozzuk meg a „közszolgálat” fogalmát, és egyezzünk meg a munkavállalói létszám megállapításának módszertanában. Tárgyaljunk a költségvetési intézmények létszámhelyzetéről, a közszféra humánerőforrás hiányáról. Ehhez kapcsolódóan közösen keressünk megoldást a minden életpálya- és bérintézkedésből kimaradt szakterületek felzárkóztatásáról, az ott dolgozók keresetének növelési lehetőségeiről.
Tisztelettel tájékoztatom, hogy 2016.október 07-én kelt - Varga Mihály Nemzetgazdasági Miniszter Úrnak írt - levélben kezdeményeztem az OKÉT plenáris ülésének összehívását.
Budapest, 2016. október 24.
Az OKÉT plenáris ülésén részvételére számítva tisztelettel üdvözli:
Fehér József